Esszük sülve, főve, töltve, rakottan, köretként - a burgonya elkészítési módjainak csak a fantáziánk szabhat határt. De bármilyen hihetetlen, nem mindig volt ez így sem hazánkban, sem Európában. Bizony, Mátyás király udvari lakomáin még nem szolgálhattak fel burgonyaköretet. Magyarországon csak Mária Terézia és II. József idején terjedt el a burgonyatermesztés.

A Peruban és Észak-Bolívia fennsíkjain őshonos burgonyát az ott élő indiánok már a második évszázad óta termesztették. Mexikó és Chile hűvösebb területein is több ezer éves hagyományai vannak fogyasztásának. Chile meghódítását követően a 16. század közepén hozták a spanyolok Európába. Igaz, még nem ételt, hanem dísznövényt láttak benne. Nem tudták, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas része a föld alatt található.

Számos legendát ismerünk a burgonya ízének felfedezéséről. A história szerint a parasztok úgy ismerték fel a krumpli ízét, hogy egy pajta leégésekor az ott összegyűjtött takarmányburgonya megsült. A kellemes illat miatt kóstolta meg valaki, és ezután már semmi sem szabott gátat népszerűségének.

Franciaországban állítólag maga XVI. Lajos reklámozta a burgonyát, mégpedig úgy, hogy hivatalos alkalmakkor krumplivirágot tűzött a gomblyukába.

A spanyol legenda úgy szól, hogy az amerikai útról hazatérő hajósok mutatták be a burgonyanövényt a királyi udvarban. Az előkelő társaság hiába kóstolgatta zöld gumóit, az ehetetlennek bizonyult. Aztán valaki mérgében a kandalló izzó parazsába dobta a gumós növényt. Amikor a sült burgonya illata terjengeni kezdett, a főurak kikapkodták a gumókat a tűzbol és rácsodálkoztak annak finom ízére.

Bárhogy is történt, a burgonya hamar fontos élelmiszerré vált szerte Európában. Alkalmasnak tűnt a gabonahiány enyhítésére, mert kenyérkészítésre használható növényként ajánlották a parasztoknak, akik hamar megkedvelték, és rövid idő elteltével szinte minden ételük alapjává vált.

Ahogy Európa-szerte, úgy Magyarországon is a nemzeti ételek, a mindennapi étkezés részévé vált a burgonya. Magyarországon az egy főre jutó évi burgonyafogyasztás hatvan kilogramm, amely szintén mutatja életünkben betöltött szerepét. Számos tápanyagot tartalmaznak a gumók, melyek szervezetünk vitamin- és energiaellátásában és a téli időszakokban nélkülözhetetlenek: keményítőtartalma 12-14%, C-vitamin és fehérje is jelentős mennyiségben található meg benne. Kedvező az aminosav-összetétele, de nem teljes értékű. Nátriumtartalma elhanyagolható, káliumtartalma viszont jelentős.

A szervezet káliumigényének kielégítéséhez a burgonya a legalkalmasabb, mivel a többi káliumtartalmú növény szezonális. A kálium részt vesz az idegi- és izomműködésekben, valamint a sejtek anyagcseréjében.

Számos hasznos tulajdonsága mellett a fogyókúrázóknak is ajánlható, hiszen a benne megtalálható kalória elenyésző, zsiradékot jelentéktelen mennyiségben tartalmaz, energia- és szénhidráttartalma alacsony a többi vitaminokban és tápanyagban gazdag táplálékhoz képest.

Forrás: Zöld újság