Legyen teljes a választék, említsünk meg két, ritkábban használatos módszert is.

Egyre csökken azon szakértők száma, akik a már elavultnak számító 2-1-4 módszert preferálják. Ez a megközelítés a gyakorlat negatív részét hangsúlyozza, melynek hatására - a rendszer hívei szerint - a koncentrikus fázis összehúzódásai is látványosabbak lesznek. Ez való igaz, csakhogy viszonylag kis hatással van mindez az oxigénfelvételre, az izomnövekedésre, így jóformán csak említés szintjén foglalkoztunk vele, a teljesség kedvéért.

Sokkal érdekesebb lehet az előbb említett módszer és a 3-1-2 kombinációja, a 3-1-4-es stratégia, mely az általános, a kiegészítő és az izolációs gyakorlatokra egyaránt alkalmazható. Mind a koncentrikus, mind az excentrikus fázist meghosszabbítjuk, komoly terhelés alá vetve ezzel magunkat.

A megnyújtott koncentrikus szakasz nagy oxigénfelvételt igényel, nagy energialeadással jár, a meghosszabbított excentrikus fázis pedig az izom alapstruktúráját terheli. Ezek az aspektusok rendkívüli terhelést jelentenek, de megfontoltan alkalmazva javítja az állóképességet. A fő veszély abban a nagyon is reális lehetőségben rejlik, hogy a 3-1-4 módszer által kiváltott stressz meghaladja azt a szintet, amihez hosszútávon képesek vagyunk alkalmazkodni, így alkalmankénti használata javallott inkább. A legjobb megoldás az, ha 3-4 hétig alkalmazzuk a módszert, majd 6-8 hétig szüneteltetjük. Akadnak olyan sportolók, akik annyira kimerítőnek érzik ezt a fajta terhelést, hogy csökkenteniük kell a súlyt, vagyis nem igazán tömeget növelnek. Mindazonáltal a definiáltság, az állóképesség még így is javul.

Ezzel befejeztük a "másodpercalapú" módszerek felsorakoztatását, javaslatunk pedig továbbra is az, hogy biztonságra törekvő kísérletezéssel állapítsa meg mindenki, hogy céljait szem előtt tartva melyik válik leginkább hasznára.