Megkülönböztetünk hideg és meleg borogatást. A borogatás történhet tiszta vízzel, vagy valamilyen kiegészítő anyag segítségével. A leggyakrabban használt kiegészítő anyagok a só, az ecet és szódabikarbóna. A szódabikarbónás borogatást általában forró vízzel kell végezni. Olyan betegségeknél használható, ahol lokális acidózis lép föl ( azaz a szervezet sav-bázis egyensúlyának helyi zavara, melynek során a vér és a szövetek kémhatása savasabb a normálnál). A forró víz hatására a pórusok kitágulnak, és a szódabikarbóna behatol a szervezetbe, közömbösítve a savakat. Létezik ezen kívül gyógyteás borogatás, agyagborogatás és káposztalés borogatás is. Az agyag antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatású, illetve olyan betegségeknél alkalmazható, ahol ásványianyag-hiány van, mivel az agyagnak magas az ásványianyag-tartalma. A káposztaleveles borogatás ízületi problémákra ajánlott.

A hideg borogatás célja a hőelvonás, főleg a szívre és a homlokra szokták használni. Zúzódásnál és ficamnál árnikatinktúrás borogatást érdemes föltenni. A forró gőzpakolások fájdalomcsillapító és görcsoldó hatásúak. Alkalmazható gyomor- és bélpanaszok, hólyaggyulladás, vese- és epekőkólika, köszvény és asztma esetén.

Hátfájás esetén az egyik leghatékonyabb a kamillateás borogatás. Két csésze kamillavirágból és két liter vízből kell elkészíteni egy erős kamillateát. Egy törülközőt bele kell mártani ebbe a forró teába, jól kicsavarni, és a hátra fölhelyezni, hogy az egész hátat befedje, a vállakat és a nyaktájékot is. Egészen az ágyékcsigolyákig le kell érnie. Egy másik törülközőt bele kell mártani a forró teába, kicsavarni és ráteríteni az előzőre. Majd az egészet együtt megfordítani. A forró teás borogatás így csak 10-15 másodpercig van a háton. Ezt 15-20-szor meg kell ismételni. A hatást fokozza, ha utána hígított orbáncfűolajjal bekenjük a beteg hátát. A borogatás után pihenni kell, és akár minden nap ismételhető. Nemcsak hátfájásra, de migrénre is kiváló.