"Na csak egy falatot eszem" - végül pedig eltüntetjük a chips-zacskó egész tartalmát. Ez a népszerű nasi nem más, mint a réges-régi rósejbni továbbfejlesztett változata. A közös eredetre utal, hogy angol nyelvterületen nem is különböztetik meg külön a vastagabb hasábburgonyát és a hajszálvékony ropogós változatot, chipsnek nevezik mindkettőt.

Chips-történelem

Az általunk ismert "chips" először 1853. augusztus 24-én került az asztalra. Igen, az asztalra, és nem a tasakba, hiszen feltalálásának helyszíne az amerikai Moon Lake Lodge nevezetű szállodába étterme.

Történt ugyanis, hogy egy itt megszállt prominens személy nem szerette a vastagra vágott sült krumplit. Mivel nem volt megelégedve, visszaküldte a szakácsnak, aki vékonyabb szeleteket sütött. A jelenet újra megismétlődött, mert még mindig nem volt elég vékony. Amikor harmadszor is visszaküldte, a szakács feldühödött. Hajszálvékony ropogós szeleteket sütött, hátha elmegy a vendég kedve a további kötekedéstől. De a terv fordítva sült el. Annyira tetszett a finnyás úriembernek az újfajta sült krumpli, hogy még nagyobb adagot rendelt belőle, sőt a chipsnek akkora sikere lett, hogy az étterem étlapjára egyből felkerült, majd pedig rövidesen elkezdték csomagban is árulni. A Saratoga Chips névre hallgató termék az egész országban elterjedt. Miután egy déli származású kereskedelmi képviselő, Herman Lay az 1920-as években feltalálta a krumplihámozó gépet, és nagyüzemben kezdték el gyártani a krumpliszirmot. A viaszpapír csomagolást Laura Scudder chipsgyár tulajdonos vezette be, hogy a finomság hosszú időre megőrizhesse frissességét.

Európai megjelenésére még egy kicsit várni kellett. Eredetileg a chips fűszerezetlen volt. Először egy írországi családi üzemben látták el különböző fűszerekkel és ízfokozókkal. A Tayto üzem sajtos, hagymás, sós és ecetes chipseket gyártott, sőt a zacskókba a ropogós burgonyadarabkák mellé só tasakokat is csomagoltak, hogy mindenki ízlése szerint fogyaszthassa. És valamikor ez időtájt kezdődött el az a káros folyamat, ami az addig teljesen ártalmatlan rágcsálnivalót veszélyessé tette.

Miért ártalmas?

Természetesen nem a krumpli lett káros, hanem a nagyüzemi feldolgozás, maga az a folyamat, ahogy burgonyából chips lesz. A modern technikának köszönhetően a sütéshez használt olajok ugyanis rengeteg telítetlen zsírsavat és transz-zsírokat tartalmaznak.

Az étkezési olajak feldolgozása során a természetes omega-3 és omega-6 összetevőket mesterséges "álzsírrá" alakítják, és ezek már nem tudják betölteni a szervezetben a zsírsavak alapvető élettani funkcióját. Viszont ugyanúgy felszívódnak, és foglalják a helyet a hasznos zsírsavak elől. Minél több transzzsírsavat eszünk, annál nagyobb lesz a hiány az omega-3-ból. Pedig a "jó" zsírsavak fontos szerepet töltenek be a szervezetünkben: csökkentik az emelkedett koleszterin- és trigliceridszintet, megakadályozzák a vérlemezkék összetapadását vérrögökké, ezáltal csökkentik az érelmeszesedés és a szívinfarktus kialakulásának kockázatát. Mivel az idegrendszer működéséhez sok telítetlen zsírsav szükséges, alkalmazásuk idegrendszeri kórképekben is javulást hozhat.

Chips-teszt

Hazánkba nemrég a Kosár magazin tesztelt 10 féle chipset. A vizsgálat eredménye tovább erősíti azt az álláspontot, hogy a chipsek rendszeres fogyasztása komoly egészségügyi kockázatot jelenthet. A laboratóriumi eredmények szerint például a Traccs parti nevű sült burgonyaszirom 100 grammonként 41,7 gramm zsírt tartalmaz, miközben már 20 is túl soknak minősül.

A tesztbe válogatott tízes csapat további öt terméke sem mutatott sokkal jobb eredményt, minden 100 grammjukból 32,1-34,3 százalék zsír.

A sótartalommal is gond van. A nyolcadik helyen végzett tortilla chips sótartalma volt a legalacsonyabb - 0,71 gramm 100 grammra vetítve - míg az első helyezettben háromszor annyit mértek. Sok só volt a hagymás-sült húsos ízű chipsben is: 2,32 gramm.

Ráadásul drágák ezek a termékek - állapították meg a fogyasztóvédelmi magazin által megbízott tesztelők: a legolcsóbb, sajtízű snackből 100 grammot 145 forintért lehet megvenni, a legdrágább pedig az enyhén sózott tortilla, azaz kukoricachips volt, ebből 100 gramm 330 forint. Igaz, ebben kevesebb a só, viszont egy húsz dekás zacskóért 659 forintot fizettek a tesztelők.

Megoldás: light chips?

A felröppenő hírek nem találtak süket fülekre, legalábbis a gyártók részéről, akik meglepően gyorsan reagáltak. Mielőtt a fogyasztók tényleg megijednének, és chips helyett valami egészséges rágcsálnivalót keresnének, megjelentek a piacon az egészségesnek nevezett "light" chipsek.

Az új rágcsálnivalók több tápanyagot, vitamint és kevesebb zsírt tartalmaznak, mint a megszokott chipsek. Gyakran teljes kiőrlésű gabonából készülnek, sőt egyik-másik az ígéretek szerint egy fél vagy akár egy egész adag valódi zöldségnek vagy gyümölcsnek felel meg. (Érdemes azon elgondolkodni, hogy a megszárított megőrölt adalékok vajon valóbban zöldségnek számítanak-e.)

A táplálkozástudományi szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy ezek a rágcsálnivalók legfeljebb egy kis tápanyaglöketet jelentenek, de semmiképp sem helyettesíthetik a valódi ételeket. Nem mellékes, hogy a sótartalmukat is figyelni kell, hiszen egyik-másik "egészséges nasiban" még több lehet a bújtatott só, mint a megszokott chipsekben.

Tény az, hogy a chipsek – bármilyen egészségtelenek legyenek is -, nagyon finomak és ellenállhatatlanok. És valójában nem is kell lemondanunk róluk. A titok a mértékletességben rejlik. Ha kiegyensúlyozott a táplálkozásunk, ügyelünk a megfelelő vitamin és ásványianyag bevitelre is, elegendő folyadékot fogyasztunk, akkor nem kell, hogy bűntudatunk legyen, ha néha-néha elcsábít bennünket a chips-zacskó.

/A Zöldújság cikke nyomán/