Mit jelent a kardiovaszkuláris fittség?

A kardiovaszkuláris fittség (aerob fittség, állóképesség) a fizikai fittség egyik legfontosabb összetevője. További fő összetevők: az izomerő, az ízületi mozgékonyság, valamint a passzív mozgatórendszer állapota.

A kardiovaszkuláris fittség felmérésének eredményéből nemcsak a szív által a működő izmokhoz pumpált vér mennyiségére és oxigéntartalmára lehet következtetni, hanem arra is, hogy az így kapott vért az izom milyen hatékonyan képes felhasználni a munkavégzés során. A szív- és keringési rendszer edzettségének javítása egyben a szív kapacitásának növelését is jelenti, mely szerv ennek köszönhetően képes lesz ellátni a szervezetet a terhelés mértékének megfelelő mennyiségű energiával és oxigénnel. A jobb aerob edzettségi szinttel az egészségi állapot javulása is együtt jár, ezáltal jelentősen csökken számos betegség kialakulásának esélye (pl. magas vérnyomás, 2. típusú cukorbetegség, agyvérzés, szív- és érrendszeri megbetegedések stb.).

Az aerob fittség hatékonyan javítható minden olyan jellegű mozgással, amely nagy izomcsoportok dinamikus munkáját igényli, mint pl. a gyaloglás, a futás, az úszás, a kerékpározás, a görkorcsolyázás, a túrázás stb.

A kardiovaszkuláris fittség mérőszáma a VO2max érték, amely összefüggést mutat többek között az életkorral, a nemmel, az edzettségi állapottal, valamint a szív- és keringési rendszer egészségi állapotával. Értéke általában 15 és 30 éves kor között a legmagasabb, majd az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken, így 60 évesen alig 3/4-e a húszéveseken mért értéknek.

Bár az inaktív átlagemberek aerob kapacitása tízévenként megközelítőleg 10%-ot, a rendszeres aerob munkát végző személyeké pedig mindössze 5%-ot romlik, az időskorban mért eredmények közötti hatalmas eltérés mégis inkább a csúcsértékek különbségéből adódik: aki 30 évesen 65-ös VO2max-ról kezdi a "lejtmenetet", az sokkal fittebb lesz idős korában, mint az a személy, aki a 40-es értékről csúszik még lejjebb.

Miért fontos a fittség tesztelése?

A fittségi tesztelés mellett szóló legfőbb érv, hogy annak eredménye reális képet nyújt az aktuális fizikai kondícióról, vagyis megmutatja, hogy a tesztelt személy milyen fittségi/edzettségi szinten van. A kapott eredmény (az életkort és a nemet is figyelembe véve) összehasonlítható az átlagpopulációra vetített értékekkel. A fittségi teszt eredményére alapozva személyre szabott edzésterv készíthető, legyen cél akár a fittségi szint megtartása, annak növelése, vagy akár az egészség megőrzése és a prevenció.

Az aerob edzettség megállapítására szolgáló fittségi tesztek

Az aerob kapacitás tesztelésére a világon számos fitnesz tesztet alkalmaznak az orvosi közreműködést igénylő laboratóriumi tesztektől az egyszerű pályatesztekig. Ezek mindegyike a ?maximális oxigénfelvevő képesség közvetlen vagy közvetett mérésére lett kifejlesztve. A legtöbb teszt a pulzusszám és/vagy az elért teljesítmény alapján próbálja meghatározni (megbecsülni) az oxigénfelvételt. Attól függően, hogy a tesztelés során mennyire meríti ki a szervezet energiatartalékait és veszi igénybe annak teljesítőképességét, a tesztek két - maximális és szubmaximális - kategóriába sorolhatók. Íme néhány a legismertebb maximálterheléses tesztek közül:

• Maximális oxigénfelvevő képesség tesztelése futószalagon vagy kerékpárergométeren (VO2max teszt)
• Ingafutás teszt
• Folyamatos futás meghatározott ideig (Cooper teszt) Szubmaximális tesztek a kardiovaszkuláris fittség mérésére:
• Kerékpáros tesztek (Ĺstrand teszt, WHO kerékpáros teszt)
• Lépcső teszt
• 2000 méteres gyalogló teszt (UKK walking teszt)

A maximális teszteket az élsportolók állapotának, teljesítőképességének felmérése fejlesztették ki, így edzetlen személyek és szabadidő-sportolók tesztelésére nem javasoltak, ugyanis az ilyen nagy mértékű terhelés egy átlagember szervezetének igen nagy megerőltetést jelent, és nem utolsó sorban több ezer forintos költséggel is jár.

A fittségi állapotára azonban mindenki kíváncsi (még az is, aki a gyenge eredménytől tartva nem meri megméretni azt), így mindenképpen szükség volt valamiféle értékelési metódus felállítására. A hobbisportolók és az edzetlen személyek felméréséhez azonban egy minél egyszerűbben elvégezhető, jelentős edzésrutint nem igénylő, viszonylag könnyű tesztelési módszer kidolgozására volt szükség.

/forrás: fitnesztudomany.hu/