Közismert genetikusunk, hazatérvén egyik nemzetközi konferenciáról, arról számolt be a hallgatóságnak, hogy a világ kutatói nem a rákot vagy az AIDS-et tartják a jövő legfenyegetőbb betegségének, hanem sokkal inkább a csontritkulást. Ez az a betegség, vagy inkább jelenség, ami a kutatók szerint egyre szélesebb rétegeknek sajátja - a nyolcvan év fölötti férfiak 20%-át, a hasonló korú nők 40%-át érinti. A probléma a nagytömegű csontokat támadja, elsősorban a gerincet, de a csontszerkezet meggyengülésének jelei előfordulnak a combcsont és a medence tájékán is.

Rózsásarcú, optimista tizenéves korunk végére befejeződik a csontok hosszirányú növekedése, azt követően már csak a tömeg változik; 30-35 éves korunkra érjük el csonttömegünk csúcsát. Aki e bűvös koron innen van, örülhet, hiszen még fejlődik, aki pedig túl, ne keseredjen el, mert a csonttömeg megtartható!

Csontsejtjeink ugyanis éppúgy, mint más szövetek sejtjei, bizonyos időnként cserélődnek. Ők azok, "akiket" legritkábban, 7 évenként cserélünk le. Szervezetünk csontrendszerét legkönnyebben úgy tudjuk elképzelni, mint egy házat, aminek téglái közül minden nap kihúzunk egyet a falból, és azt egy újjal helyettesítjük. 7 év alatt lecserélünk minden egyes darabot, felújítva ezzel az egész házat. Persze mire végzünk, kezdhetjük az építkezést elölről.

A törvények kemények: hitel nincs. Ha a természetes folyamat megbomlik, akkor a "rossz kőműves" kihúzza ugyan a téglát a falból, de elfelejti azt egy újjal helyettesíteni. Az eredmény a csontszerkezet meggyengülése, porózussá válása, ami a gerinc megroggyanásához, hajlott háthoz, azaz erőteljesebb kifózishoz vezet. Igen gyakori következmény még a combnyaktörés, amiről az azt elszenvedő hajlamos elhinni, hogy eséstől származik, holott a valóság ennek épp az ellenkezője: az esés következik be a csont megroppanásától, törésétől. Veszélyeztetettek elsősorban azok a nők, akiknél korán köszöntött be a menopauza, és azok a férfiak, akiknél a tesztoszteronszint alacsonyabb tartományban van.

A védekezés módjai

1.)

Mint minden megelőző, egészségmegőrző tevékenység esetében, az osteoporosis esetében is az étrenden és a mozgáson múlik minden. Kálciumgazdag ételeket tegyünk az asztalra! A tejtermékeket szokták jó kalciumforrásként ajánlani, de ne felejtsük el, hogy a mák 6-szor(!) annyi kalciumot hordoz, mint a tej. Érdemes tehát beleszeretni a mama mákos beiglijébe, és nem csak karácsonykor rendelni belőle. Nem feltétlenül a mákos beigli után, de töretlen étvággyal közelítsünk a pisztrángból, heringből készült ételekhez, együnk reggelire tojást, magvakat, mert ezekből a forrásokból fedezhetjük leginkább a D vitamin szükségletünket.  Az elemi fontosságú D vitamin beépülését segítendő napozzunk sokat, télidőben járjunk rendszeresen szoláriumba!

2.)

A csonttömeg növekedését leggyorsabban heti háromszor 30 perces súlyzós terheléssel érhetjük el. Ha rendszeresen tréningezünk, a csonttömeg akár heti 1%-kal is növekedhet, ami néhány hónap után lehetetlenné teszi, hogy csontritkulás áldozatai legyünk.

3.)

Vigyázni kell azonban arra, hogy ne vigyük túlzásba a fehérjefogyasztást; húsokat lehetőleg ne fogyasszunk a moderált mértéken túl, mert az állati fehérje jelenléte segíti a kalcium kiválását a csontokból. Kivételt képez a tejfehérje, ami épp ellenkező irányú hatást vált ki, azaz segíti a kalcium csontokba való beépülését.

A túlzásba vitt kávé és tea szintén gyengítő hatást fejt ki csontrendszerünkre - növeli a vizelettel távozó kalcium mértékét. Egy, a norvég hölgyek közt végzett felmérés szerint napi kilenc kávé megduplázza a csípőcsonttörés kockázatát...