Mi, nyugatiak ilyenek vagyunk. A hétköznapi tapasztalat során bevált ismereteinknek nem hiszünk. Csak akkor hiszünk saját magunknak, ha már művi körülmények között is létre tudunk hozni valamit, bizonyítani tudunk valami olyasmit, amiről eddig is tudtuk, hogy létezik, működik. Nincs ez másképp a fitness területén sem.

A bemelegítés, a szívritmus megemelése, az ízületek átmozgatása nyilvánvaló alapfeltétele a testmozgásnak. De azokat a sporttal foglakozó szakembereket, akik e sérülések elkerülése végett terhelés előtti nyújtást javasoltak bemelegítésként, gyakran támadás érte.

A Columbia Egyetem falai közt végzett kísérletek azonban tudományos bizonyítékot is jelentenek a korábbi tapasztalatok mellé. Egereken végzett kísérletek tapasztalatai szerint ha izometrikus gyakorlatok (nyúlás közbeni izomfeszülés) előzik meg a terhelést, a sérülések valószínűsége drasztikus mértékben lecsökken. Önmagában az is bravúros eredmény a kutatóktól, hogy rá tudták venni az említett rágcsálókat izometrikus gyakorlatok végzésére.

Mindeddig arra biztattak a szakemberek, hogy a hajlékonyság növelése érdekében,  bemelegítő szakaszban végzett mozgás mindig dinamikus legyen, ellenkező esetben sérülés lesz a virtus eredménye. Manapság viszont egyre többen biztatnak bennünket arra, hogy építsünk be statikus nyújtást is a bemelegítésbe. Arra feltétlenül vigyáznunk kell, hogy megfelelően ellazult állapotba kerüljenek az izmaink, hogy ne nyújtsuk túl őket.

A lábhajlítók nyújtásának népszerű gyakorlata például a nyújtott ülésben végzett törzshajlítás. Ha utánmozgással csináljuk, nem érezzük azt a pontot, ahol már nem nyúlik tovább az izom, aminek húzódás a következménye. Ez az izmok természetes reakciójával magyarázható, hisz az izom pillanatnyi nyújthatóságán túlmutató rángatásra ún. miotatikus reflexszel, az izomrostok akarattalan megfeszítésével válaszol. Ha az egyik irányból nyújtják, a másik irányból feszítik az izomrostokat, annak csakis szakadás lehet a vége.

Ha figyelünk, ellazítjuk a lábunkat, és utánmozgás nélkül hajolunk előre, akkor könnyedén megérezhetjük azt a határt, amit még engedélyez a szervezet, és elkerüljük a sérülést. Még akkor is, ha bemelegítésről van szó. A fenti gyakorlat mintájára sérülés nélkül végignyújthatjuk az egész testünket, felkészítve a nagyobb terhelésre.