Gyakori a testépítők körében a teniszkönyök? Kétségtelenül! Aki a könyökízületeit túlterhelve emel, kinyújt, nyom vagy húz, előbb-utóbb szembesülhet a problémával. Megoldásként az utólagos rehabilitációs gyakorlatok helyett előzetes erőgyakorlatokkal segíthetünk karunkat formába hozni.

A lateral condylitist, vagyis népies nevén a teniszkönyököt már azelőtt felfedezték, mielőtt maga a tenisz ismert játékká vált volna. A szórakozásból teniszezők 50%-át sújtó állapotról az orvosi szakirodalomban először 1873-ban adtak leírást.

A teniszkönyök tehát nem a teniszjátékosok "privilégiuma", hanem foglalkozási és sporttal kapcsolatos ártalom. A munkás, aki emel, kinyom, tol és húz, ugyanúgy sérülést szenvedhet, mint a sportoló, legyen az tollaslabdázó vagy focista.

Bizonyos tényezők növelhetik a teniszkönyök előfordulásának valószínűségét, de az egyéni sérülések pontos okát illetően bizonytalanság uralkodik. A hivatalosnak mondható nézet szerint a fő ok az a trauma, amit túlzott igénybevétel vált ki. Hmm, ki gondolta volna!

Okok tekintetében maradjunk kicsit a tenisznél: a teniszütő és a labda közötti ütközés rezgéseket hoz létre, amelyek áttevődnek a karra. A csuklót stabilizáló és az ütőt tartó izmok ismétlődő összehúzódásai folyamatos túlterhelést eredményeznek. Hozzájárulhat a problémához a kor, a játék gyakorisága, a rugalmasság vagy az erő hiánya, a gyenge ütéstechnika, a nem középre eső ütések és az ütőfogás feszessége is.

Szerencsére kezdünk végre kilábalni abból a tévhitből, hogy itt csak a pihentetés és a tabletták segíthetnek. Persze, minden eset más és más, de Robert P. Nirschl ortopédsebész például egész eredményesen gyógyít azon elv alapján, hogy ő az "ín szívrohamáról" beszél. Szerinte két módon sérülhet az ín a teniszkönyök esetében: 1. tönkremegy a protein infrastruktúra 2. valamelyik véredény eltömődik. Az ín szívrohama alatt azt érti, hogy egy szövet az előbbiek valamelyikének következtében életképtelenné (félholttá) válik, és az elhalt szövet okozza a fájdalmat.

A kezelés célja, hogy életre keltsük az elhalt szövetet, és ez bizony tornáztatással lehetséges. A biológiai cél tehát nem egy gyulladás leküzdése, hanem - új véredényekkel és megújult proteintermeléssel - a revitalizálás. A gyakorlatok az alkarra, a bicepszre, a forgatóizomra és a lapockaizmokra hatnak. Terápiás gyakorlatok közlésére nem vagyunk hivatottak, de álljon itt néhány olyan gyakorlat egészségeseknek, melyek a teniszkönyök kialakulásának esélyét csökkenthetik:

- alkar és csukló erősítésére kiváló a kimondottan erre kitalált tekerős szerkentyű, de ha ilyennel nem rendelkezünk, akkor pótolhatjuk fellendített és holtponton megtartott súlyzózással is (harangsúlyzó a legjobb)

- bicepszezés egykezes súlyzóval 3x15

- tricepsz gyakorlat egykezes súlyzóval: magastartás, majd fej mögött hátközépig leengedjük a súlyt és vissza, 3x15

Mindegyik gyakorlatnál a dinamizmus a lényeg, a lendületes mozgatással tehermentesítjük a kar sérülékeny pontjait, így a könyököt is.