Az eredmény szempontjából nem mindegy, hogy mire figyelünk edzés közben.

A kondigépeken történő edzés akkor tekinthető 100%-osnak, ha az energiáink 100%-át fektetjük bele - és nem csak fizikailag. Testileg és szellemileg egyaránt mindent bele kell adnunk, hogy elmondhassuk: maximálisan teljesítettünk.

Meglepő módon sokan inkább tudatosan elirányítják a figyelmüket edzés közben arról, amit csinálnak. Talán úgy érzik, hogy így gyorsabban elrepül az idő, és szinte "észrevétlenül" épülnek az izmaik. 5 perces szüneteket engednek meg maguknak a sorozatok között, még több kakaót adnak a kedvenc zenéjüknek, eltrécselnek az edzőpartnerrel a mozgás örömeiről, és még sorolhatnánk. Ők azok, akik utána csodálkozva tapasztalják, hogy szinte hiába töltik drága idejüket a kondigépeken, a változások elmaradnak a várttól.

A tudatunk elképesztő energiákat képes felszabadítani a testben. Ez a mentális erő csak koncentráció által tud célzott hatást gyakorolni. Ha a kitűzött célt el szeretnénk érni, legelőször azzal kell tisztában lennünk, hogyan tudunk legjobban koncentrálni.

A koncentráció nem más, mint testünk és szellemünk tudatos összehangolása, harmonikus együttműködése. Hogy ez az összmunka pontosan hogyan jön létre, az mindenkinél más és más lehet. Két extrém szélsőség: vannak, akik hangos üvöltéssel szabadítják fel rejtett energiáikat, mások mély meditációba zuhannak, hogy összpontosítani tudjanak az előttük álló feladatra. Persze nem kizárt, hogy mi magunk is néha ezek valamelyikével élünk egy-egy edzési periódusban, de legtöbbünk valamilyen köztes módszerrel hozza optimális összhangba testét-lelkét.

Akadnak olyanok is, akik számára a mentális intenzitás nem más, mint hogy a sorozat elejétől kezdve (és nem előtte!) ráhangolódnak a feladatra úgy, hogy minél nagyobb erőkifejtésre próbálják rávenni a testüket. Arra koncentrálnak, hogy ők bizony képesek egyre nagyobb súlyokat megmozgatni. Ennek során akaratlanul is olyan kiegészítő izomcsoportokat vonnak be a gyakorlatba, amire nem lenne szükség, és ezzel letérnek a kijelölt útról. Ők az energiát végsősoron nem önmagukból belülről merítik.

Ne a nagyobb erőkifejtés, hanem az "intelligens" erőkifejtés legyen a cél! Higgyük el, hogy azután a teljesítmény növekedése sem fog elmaradni... Koncentráljunk arra, hogy - még ha először kisebb súllyal is - tökéletes mozdulatsort hajtsunk végre, tudatos légvétellel, teljes kontroll alatt tartva az izmok munkáját, egy-egy pillanatra szinte beléjük bújva, érezve bennük a vér lüktetését. Ehhez persze először a gondolatainkat kell tudni uralni. Ha mindez sikerül, akkor olyan egység jön létre test és szellem között, hogy az energiák kombinálódni tudnak és egyszer csak össszeadódnak. Látványos lesz az eredmény.