Hogyan változott az idők során a mozgásigény? Vajon követjük-e a változást?
A testnevelés a mai formájában, iskolai oktatás keretében a II. világháború előtt jelent meg és lett része a képzésnek. Abban az időszakban a testnevelés célja magasabb mozgásműveltség kialakítása volt, ezért az európai testnevelés alapját az atlétikai mozgások - azaz ugrások, dobások, labdajátékok és a futás - képezik. Abban az időszakban nem alapvető mozgásigényt kellett kielégíteniük a testnevelőknek, hanem a hétköznapi mozgásterhelés mellett sportági pluszt kellett nyújtaniuk. Az órai mozgásoknak és sportágaknak köszönhetően koordináltabbá és ügyesebbé váltak a gyerekek, a tesi órák erősebbé kovácsolták az osztályközösségeket.
Nagyjából a '90-es évek közepéig a testnevelés órákon oktatott mozgásanyag maximálisan meg is felelt az igényeknek, de addigra megváltoztak a körülmények, a tesi óra pedig maradt a régi. A rendszerváltást követően a mozgáskultúrát illetően drámai változások álltak be: a mezőgazdaság szerepe csökkent, az ipar jóformán eltűnt, az informatikai korszak és a digitális világ térhódítása azonban székhez kötötte a társadalmat, ülőmunkát adott szinte mindenkinek.
Ebből kifolyólag szinte nullára csökkent a természetes mozgás, ami a korábbi évtizedekben természetes része volt az ember életének, felnőtt egy nemzedék úgy, hogy gyerekkorát nem a szabadban, nem a focipályán, hanem a képernyő előtt töltötte.
Ennek az a következménye, hogy jelentős mértékben növekedett a gerincdeformitással élők száma, megnőtt a korai cukorbetegek száma, és a fiatal felnőttekből "kimaradt" a mozgásigény.
A ma testnevelése, az a heti két óra, amit erre szán az iskola, egyenlő a nullával. Ha figyelembe vennék a tanterv és órakeret kialakításánál a megváltozott életmódunkat, akkor napi rendszerességgel tartanának az iskolákban tesi órát, de egyelőre a korábbi mennyiség maradt.
Ez a kevés idő is a régi anyagból táplálkozik, amikor még a mozgáskultúra fejlesztése volt a cél, nem pedig arra törekszik, hogy célzottan fejlessze a fiatalokat, megteremtve azt az egészségügyi minimumot, ami a fizikai fejlődéshez minimálisan szükséges. Ma az ülőmunkát ellensúlyozandó, kifejezetten hát és gerincerősítő mozgássorokat kellene végeztetni, olyan gyakorlatokat, amik korábban a rehabilitáció és gyógytestnevelés körébe tartoztak, de mára sajnos hétköznapi igénnyé váltak.
Mivel az iskola nem biztosítja a lehetőséget, így ezt magunknak kell megtenni - akár otthoni eszközök segítéségével. Napi 15 perc célzott és komplex mozgás a gerincünk és ízületeink egészsége szempontjából már "életmentő" lehet!
Érdemes kipróbálni a többfunkciós gépeket, hiszen segítségükkel kis helyen átdolgoztathatunk mindent, viszont ha a befektetett idő/hatékonyság a prioritás, akkor egyértelműen az evezőgépek viszik a pálmát. Gyakorlatilag minden izomcsoportot átmozgatnak, tartásjavítóak, és helyreteszik a kardiovaszkuláris rendszert - 15 perc alatt.
|