Néha érdemes túllépni a normál kimerülési ponton. Ha a fejlődés üteme szükségessé teszi, a fájdalomig is el kell jutnunk az edzés során. Klasszikus példa az égetésre a vádli megdolgoztatása. Az égetésnek nevezett technika lényege abban rejlik, hogy egy adott mozgást röviden, gyorsan, élénk ismétlésekkel addig végzünk "egy szuszra", amíg már képtelenek vagyunk újabb ismétlést végrehajtani a gyakorlatból.

Amikor égetéseket végzünk, igen gyors ütemben tejsav gyülemlik fel a dolgozó izmokban, amely az izmok égését (izomlázát) okozza, olyanformán, mintha valami izzó anyag lenne a rostok között. Nem kell különös tehetség annak kitalálásához, hogy miért éppen így nevezték el ezt a technikát.

Az égetéseket az álló vádliemelő gépen a legkönnyebb megtanulni. Válasszunk ki egy olyan terhelést, amely a gépen a vádliemelések kb. 10-12 teljes, pontos ismétlésére fog bennünket korlátozni. De ne álljunk meg, menjünk tovább és végezzük el a sorozatot a kimerülési pontig. Amint az elgyengülés bekövetkezik, kezdjünk ugrándozni fel és le kicsi, kb. 5-8 cm-es mozdulatokkal a mozgás alsó helyzetéből egészen addig, amíg már nem bírjuk tovább a fájdalmat. Ez valahol 10 és 25 "égetés" között lehet. Ekkor fejezzük be a sorozatunkat, de ne csináljunk egy másodikat a következő edzésig, mert elég fájdalmas lesz így is az első mozdulat a legközelebbi alkalommal.

Észre fogjuk venni, milyen meglepően gyorsan fejleszti az égetés a vádli - vagy más megcélzott testrészünk - izomzatát, meggyorsítja a növekedés ütemét, persze csak ha következetesen gyakoroljuk.