A rossz nyelvek szerint az amerikai RDA (ajánlott napi vitaminmennyiség) egy kétes célú forrásmunkán alapszik, amelyet egy bizonyos A. Schicklgruber nevű linzi festő kezdeményezett. Azoknak, akik kevésbé járatosak a hírhedt osztrák családnevek között, segítségképpen hozzáteszem, hogy az illető korai éveiben családnevet váltott, így őt Adolf Hitler néven ismerte meg a világ.

Igen, arról van szó, hogy Hitler szerette volna tudni, mi az a minimális vitamin- és tápanyagmennyiség, ami mellett katonái még hozni képesek a teljesítményt, ami mellett még(!) nem betegszenek meg, ami mellett még(!) nem jelentkeznek hiánytünetek.

A felmérés elkészült, annak adatait a Szövetségesek a háború után megtalálták... a gyógyszeripar pedig használja - mind a mai napig.

A kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling volt egyike azoknak, akik azzal kezdtek foglalkozni, hogy vajon mi a különbség a szükséges minimum és az optimális mennyiség között. (Pauling tudományos munkája, a "A Kémiai kötés természete" a 20. sz. egyik legnagyobb hatást kiváltó tudományos munkája, amelyért 1954-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Később sem szakított a kémiával, de rájött, hogy a kötések világánál fontosabb lenne a béke világát erősíteni, így az ez irányban kifejtett munkásságáért 1962-ben Béke Nobel-díjat kapott.)

Pauling azon a véleményen volt, hogy a vitaminoknak olyan csekély a mérgező hatásuk, hogy legtöbbjük esetében az RDA ezerszeresét is elfogyaszthatjuk anélkül, hogy ártanánk vele magunknak.

Íme néhány gondolat Pauling professzor tollából:

"A hagyományokhoz ragaszkodó belgyógyászok és táplálkozási szakértők továbbra is hangoztatják, hogy a vitaminok nagy adagjainak komoly mellékhatásai lehetnek. Az igazság azonban az, hogy egyetlen bizonyíték sem igazolja ennek az  állításnak a helyességét. A C-vitamin abban különbözik minden más vitamintól, hogy csaknem minden állat megtermeli a maga adagját. Az egerek, a kutyák a macskák megtermelik azt amennyiséget, amire szükségük van, de pl. a főemlősök, a denevérek és az ember nem.

Felvetődhet a kérdés, hogy mennyi C-vitamint állítanak elő azok állatok, amelyek megtermelik a maguk szükségletét? A válaszból következtetést vonhatnánk le az optimális mennyiségre, és ennek nyilvánvalóan arányban kellene lennie a testtömeggel.

Ha figyelembe vesszük az állatok által termelt mennyiséget, és összehasonlítjuk azokat egy 68 kg-os ember tömegével, akkor a keresett C-vitamin mennyisége napi 12000 mg, azaz 12 g. Ez az RDA-nak nagyjából a kétszázszorosa...

Érdekesnek és elgondolkodtatónak találtam, hogy a csimpánzok átlagosan 50-szer több C vitamint fogyasztanak, mint az emberek.

Ami engem illet, én napi 18 g C-vitamint fogyasztok. Előnyösnek tartom ennek a mennyiségnek két egyenlő részbe történő bevitelét aszkorbinsav és nátrium aszkorbit formájában. Erőfeszítéseim - amelyeket a pótlások érdekében kifejtettem -, arra irányultak, hogy megállapítsam az optimális fogyasztás mértékét, továbbá az emberek számára a C és egyéb vitaminok leghatásosabb adagjának nagyságát. A tanulság, miként ismeretes, eddig az, hogy minél többet fogyasztunk a C vitaminból, annál jobb.

Eddig kb. 250 klinikai tanulmányt publikáltak a C-vitaminról, de ezek közül 80 dolgozat arra mutatott rá, hogy azoknál a személyeknél, akiknél magas a vér ártó koleszterinszintje, és tápálálékukkal hozzáadott C-vitamint fogyasztottak, azoknál jelentősen csökkent a vér koleszterinszintje. Ugyanez a vitamin a lipoprotein (HDL/jó koleszterin) szintjét növelte, csökkentve ezzel a véredény-betegségek valószínűségét. Ezek a zsírmolekulák magukkal ragadják a "rosszakat", és a májba juttatják őket megsemmisítésre.

A C-vitamin és a közönséges nátha c. könyvem 1970-ben történt publikálása után 38 klinikai kísérletet hajtottak végre, amelyben az alanyok naponta 1g C-vitamint kaptak (6-12 hetes időszakokban), vagy pedig placebót.

38 tanulmányból 37 arról tudósított, hogy a nátha előfordulása a C-vitamint szedő alanyok között ritkább volt, mint a placebót fogyasztókéban.

Néhány C-vitaminnal foglalkozó tanulmányt hiányosan dolgoztak ki. Az egyik kísérlet során meghűlésben szenvedő emberekkel három napon át 3-3 gr. C-vitamint szedettek, azután az adagolást beszüntették, majd azt a következtetést vonták le, hogy nem volt különbség a külön C-vitamint fogyasztó alanyok között. Ha azonban a kutatók 3 nap után tovább adagolták volna a C-vitamint, tapasztalhatták volna, amit mások, hogy ti. nem lettek volna tovább meghűlési tünetek. Továbbra is ajánlom, hogy minden ember szedjen kiegészítésként naponta rendszeresen C-vitamint! A nátha első jelénél mindenki fogyasszon 1-2 gr. C-vitamint, majd félóránként ismételje meg azonos adagolással, amíg a tünetek el nem múlnak!"

(Szentgyörgyi professzor, a C-vitamin felfedezője azt jövendölte, hogy a C-vitamin - fontossága okán - olyan hétköznapi cikk lesz az élelmiszerboltok polcain, hogy mindenütt fél-1kg-os csomagokban fogják árusítani, akárcsak a lisztet. Ma keresni kell azt a gyógyszertárat, ahol kimérik a por alakban adagolt aszkorbinsavat...)

Pauling professzor által javasolt napi mennyiségek a következők:

C-vitamin: 3-18 gr naponta
A-vitamin: 30 000- 40 000 egység naponta
B-vitamin komplex:
B1-vitamin (tiamin): 30 mg naponta
B2-vitamin (riboflavin): 30 mg naponta
B6-vitamin (piridoxin): 50 mg naponta
B12 (cianokobalamin): 75 mg naponta
E-vitamin 800 egység naponta

Ki hinné, hogy a Pauling professzor által ajánlott napi kiegészítés sem kerül többe, mint egy üditőital?