Csak ártasz vele. Vagy mégsem? Mitől függ a siker?

Máris megmagyarázzuk a - különösen egy fitneszoldalon - eléggé el nem ítélhető címet, de előbb tegyünk egy pillantást a múltba, hogy aztán onnan vissza a jövőbe...

A sport, mint önmagáért való tevékenység az ókorban jelent meg, és az ókori görög olimpiák idején élte fénykorát. Hosszú ideig eltűnt az idők színpadáról, de nem is igazán volt rá szükség, mert mindenki a mezőgazdaságból élt és abban dolgozott, naponta több órát töltve fizikai munkával a szabad levegőn. Az ipari korszak teremtette meg az időt, és hívta életre újra az igényt a sportra, a XVIII-XIX. század pedig megteremtette a sportot, mint teljesítményorientált, művi tevékenységet, részben az ókorba nyúlva vissza (gerelyhajítás), részben új őrületeket szülve (golf). Az ókorban a sport inkább művészet volt, mára inkább üzlet lett.

A II. vh-ig egész biztosan elmondható volt, hogy ha valaki sportol, akkor hozzátesz az egészségéhez, javítja a testének vérellátását, javítja az anyagcseréjét, és általánosságban jót tesz magának azzal, hogy sportol. Igen, ez így is volt, és mai is így lenne, csak éppen közbejött az élelmiszeripari "forradalom".

A háború után egyre nagyobb teret hódított a mezőgazdaságban a "terméshozam" hajszolása, a mennyiség volt az egyetlen érv, a minőség kérdése fel sem merült. Egyre nagyobb szerepet kapott az élelmiszerfeldolgozás, ebből kifolyólag a tartósítás, majd megjelentek a különböző pótlékok, műízek, sőt a '90-es évekre kialakult az ízipar, ami irányítja, torzítja, tompítja, és becsapja az ízérzékelésünket. Egyre több olyan élelmiszert fogyasztottunk, ami egyre kevesebb eredetit tartalmazott, s eljutottunk oda, hogy mai ételeinknek már semmi köze nincs az eredeti alapanyagokhoz. A vegyészek teszik eperízűvé a joghurtot, 1 liter tehéntejből 4(!) liter bolti tej készül, szivacsszerű és ételfestéktől félbarna a kenyér, decemberben is nő a paradicsom a kőzetgyapot ágyon, és egy nap alatt is piackésszé (pirossá) tehető, ha jó a kertész...

Nyugaton a folyamat lassú volt, szinte észrevétlenül hízott el, betegedett meg a társadalom. Nálunk a rendszerváltás után gyorsan játszódott le a folyamat, kövérségben, betegségügyben mintegy 15 év alatt értük utol a "fejlett" országokat.

Ha valaki a mai táplálkozási szokások mellett, a mai értéktelen ételeket fogyasztva intenzív sportolásba kezd, az bizony csak egy újabb terhet rak saját szervezetének a nyakába.

Kimossa a testéből azokat az ásványi anyagokat, amiket az nagy nehézségek árán tudott csak megszerezni, ráadásul az egyébként is savasító étrend mellett a kampányszerű és túlzott mozgással további savakat termel (lásd: izomláz).

Mit tehetünk ebben a helyzetben? Ne sportoljunk?

De igen! Testünknek igenis szüksége van a mozgásra, szüksége van a megfelelő fizikai impulzusra ahhoz, hogy egészséges maradjon, viszont ahhoz, hogy a mozgás valóban egészségtámogató tevékenység legyen, jó minőségű tápanyagok kellenek.

Ha vissza akarunk térni a romlatlan táplálékokhoz, ha feldolgozatlan vagy tartósítószermentes, valódi élelmiszert szeretnénk fogyasztani, akkor hosszabb távon, és nem csak kipróbálás szintjén kellene átállnunk a bioélelmiszerekre. Az Európai szabályozás szerint azok az élelmiszerek, amelyeken a "bio" szó szerepel, ellenőrzött gazdaságokból és ellenőrzött eljárással készülő élelmiszerek.

Ellenőrzött mivoltuk mellett a többszöröse (gyakran tízszerese) a vitamintartalmuk a nagygazdaságokból származó élelmiszerekhez képest, míg áruk csak másfélszerese vagy kétszerese azokénak.

Ha még emellé a víz is jó minőségű, amit nap mint nap beviszünk - ne feledjük, mozgás közben is! - akkor nem gyötörjük hiába a kondigépeket, és az izmok mellett értékes tápanyagok is beépülnek.