Hogy izmossá váljunk, ahhoz izmosnak kell látni magunkat. Ezt a folyamatot nevezzük vizualizációnak. A vizualizáció izgalmas és hatásos eljárás a tudatalatti oly módon való programozására, hogy az testépítési sikerekhez vezessen (a módszer persze az élet egyéb területein is alkalmazható). A lélekbúvárok azt állítják, hogy a tudatos énünk szeszélyes és megbízhatatlan, míg a tudatalatti logikus, következetes és megbízható. Így a tudatalattit arra is használhatjuk, hogy az nekünk dolgozzon, ne pedig ellenünk.

A vizualizációra érdemes időt szánni, leginkább olyankor, amikor biztosak lehetünk benne, hogy legalább 20 percig senki nem fog megzavarni bennünket. Fontos, hogy megszakítás nélküli 20 perc álljon rendelkezésünkre! Beiktathatjuk például az esti, elalvás előtti ceremóniák sorába. Mikor leoltott villany mellett fekszünk az ágyban, akkor a lehető legellazultabb állapotba kerülünk, minden zavaró tényezőtől távol, és rendkívül pozitív hatású, ha magunk elé, a képzeletbeli képernyőnkre vetített képpel zuhanunk álomba.

Ellazulás után képzeljük el élesen, hogy milyenek szeretnénk lenni, minden részletre kiterjedően. Pontosabban nem is szeretnénk olyanok lenni, hanem már olyanok is vagyunk. Mintha a szemhéj belső felén egy mozivásznon megjelenítenénk a "valóságot". Mert közben hisszük, hogy az már meg is valósult.

Az egész fizikumunkat a maga háromdimenziós nagyszerűségében látjuk magunk előtt, minden bevágást, vénát, minden hegyet és völgyet. Tartsuk ezt a fényképet 10-15 percen át lelki szemeink előtt. De nehogy azt gondoljuk, hogy már első alkalommal tökéletesen kell sikerülnie a vizualizációnak, bizony ehhez is gyakorlás szükséges. Időt és sok gyakorlást igényel, hogy jó szintet érjünk el, de ragaszkodni kell hozzá, hogy a leghatékonyabban alkalmazhassuk.